Bible

1 És mikor azokban a napokban a filiszteusok összevonták táboraikat a hadba, hogy hadakozzanak Izráel ellen: azt mondta Ákis Dávidnak: Tudván tudd meg, hogy ki kell velem vonulnod a táborba, neked és embereidnek. 2 És azt mondta Dávid Ákisnak: Ennélfogva te megtudod, mit tesz majd a te szolgád; Ákis pedig azt mondta Dávidnak: Ennélfogva fejem őrzőjévé teszlek téged az egész időre. 3 Akkor Sámuel már halott volt, meg is gyászolta őt egész Izráel, el is temették Rámában, az ő városában; Saul pedig eltávolította a halottidézőket és jósmestereket az országból: 4 mikor a filiszteusok összegyülekeztek és bejöttek és Súnémben tábort ütöttek; és Saul is összegyűjtötte egész Izráelt és tábort ütöttek Gilboában. 5 És mikor Saul a filiszteusok táborát meglátta; megfélemlett és reszketett a szíve nagyon. 6 És megkérdezte Saul az Urat, és az Úr nem felelt neki; sem az álmok által, sem az Urim által, sem a próféták által. 7 Tehát azt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hadd menjek el hozzá, hogy kérdezősködjem általa; szolgái pedig azt mondták neki: Ihol En-Dórban van egy halottidéző asszony. 8 Erre Saul felismerhetetlenné tette magát és más ruhákba öltözött, és elment ő és vele két ember, úgyhogy éjjel érkeztek meg az asszonyhoz; és azt mondta: No, mondj nekem jövendőt a holtak szelleme által, és hozd fel nekem azt, akit mondok neked. 9 De az asszony azt mondta neki: Hiszen te tudod, mit tett Saul, hogy kiirtotta a halottidézőket és jósmestereket az országból; miért vetsz hát lelkemnek tőrt, hogy megölj engem? 10 De Saul megesküdött neki az Úrra, mondván: Él az Úr, nem ér téged bűn ebben a dologban. 11 Akkor azt mondta az asszony: Kit hozzak fel neked? És ő azt mondta: Sámuelt hozd fel nekem. 12 És mikor az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott; és azt mondta az asszony Saulnak: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! 13 De azt mondta neki a király: Ne félj, hanem mit láttál? És azt mondta az asszony Saulnak: Egy istent láttam feljönni a földből. 14 És azt mondta neki: Milyen a formája? És azt mondta: Egy öreg ember jön fel, és felöltőbe van burkolva. Erről megtudta Saul, hogy Sámuel az, és meghajolt arccal a földre és leborult. 15 És azt mondta Sámuel Saulnak: Miért zavartál meg engem, felhozatván engem? És azt mondta Saul: Nagy szorultságban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és már nem felel nekem sem a próféták által, sem az álmok által, tehát téged hívattalak, hogy add tudtomra, mit csináljak? 16 Miért is hívattál engem, mikor az Úr eltávozott tőled, és felebarátodé lett; 17 és úgy cselekedett vele az Úr, mint ahogyan szólott énáltalam: hogy kiszakította az Úr a királyságot a te kezedből, és felebarátodnak, Dávidnak adta azt? 18 Amiképpen nem hallgattál az Úr szavára és nem teljesítetted haragja hevét Amáleken: akképpen cselekedte ezt a dolgot veled az Úr e mai napon; 19 sőt Izráelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja az Úr. Holnap tehát te és fiaid velem lesztek; egyúttal pedig Izráel táborát a filiszteusok kezébe adja az Úr. 20 Erre Saul egész hosszában hirtelen a földre esett, és nagyon megfélemlett Sámuel beszédeitől; erő sem volt benne, mert semmit nem evett egész nap és egész éjszaka. 21 Mikor az asszony odament Saulhoz és látta, hogy nagyon megijedt; azt mondta neki: íme szolgálód hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, mégis megfogadtam beszédeidet, melyeket beszéltél hozzám: 22 most tehát hallgass, kérlek, te is szolgálód szavára, hát hadd készítsek elébed egy falat kenyeret és egyél; hogy legyen benned erő, mikor elmégy az útra. 23 De ő vonakodott, és azt mondta: Nem eszem. Mikor azonban szolgái késztették őt és az asszony is, hallgatott szavukra; és felkelt a földről és felült az ágyra. 24 Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, azt hamar levágta; aztán lisztet vett és meggyúrta és sütött belőle kovásztalan kenyereket; 25 és odavitte Saul elé és szolgái elé, és ettek; aztán felkeltek és elmentek azon éjszaka.